2019. 02. 05.
A bíbelődés méltósága
Húsz év
Tartalom értékelése (1 vélemény alapján):
A bíbelődés méltósága

Sokkal inkább a szerelem, a kaland, a szellemi kihívások érdekeltek fiatalon, nem gondoltam volna, hogy bármikor is a bíbelődésen fogok gondolkodni, a méltóság szótól pedig mindig kirázott a hideg. A szerelmet, a kalandot talán nem kell magyarázni, de még a szellemi kihívásokról is sokan tudják, élvezetet okoz. Viszont azt nem árt kicsit kifejteni, hogy konkrétan rühelltem, ha mások a tiszteletemet csak azzal akarták kiváltani, hogy az ő ilyen-olyan méltóságukat tartsam tiszteletben, vegyen figyelembe: ez csaknem mindig tekintélyelvből és az életkorból fakadt, a teljesítmény hiányával párosulva.

Viszont valami mostanában megváltozott. L. Varga Péter, a Prae főszerkesztője írt egy levelet Pál Daninak és nekem, a kiadó képviselőinek, hogy ugye a húsz év… Hogy micsoda? Igen, 1999-ben jött létre a Prae mint nyomtatott folyóirat. És akkor kicsit megálltam egy pillanatra. Lehet, hogy ez a folyóirat nevezhető úgy, mint az életmű része? Ebből nőtt ki a prae.hu művészeti portál és a PRAE.HU Kiadó.

Beszűrődtek a hangok a fejembe, ahogy gondolkodtam: „intézményi háttér nélkül nem megy, milyen intézmény áll mögétek?”, „nem lehet megélni belőle”, „naiv vagy, ha azt hiszed, értelme van”, „kezeld a helyén”, „ennyi pénzért senki nem fogja csinálni”, „budapesti lakást vehettél volna már abból, amit beleöltél”. Nem sorolom tovább. Viszont mutatom, hogy mi az, amit találtam.

Lett rengeteg olyan ismerősöm, aki éli a polgári életét, néha szenved a pénztelenségtől, ennek a világnak a korlátaitól, de közben szabadon megírhat vagy megszerkeszthet egy cikket. Most épp kétezer forintért darabáron, és nevetséges rovatvezetői pénzért. Legtöbben a művészeti águkkal kapcsolatos munkát végeznek vagy tanulnak, és nálunk csak „másodállásban” vannak. Amit itt keresnek, szinte el is költik a szerkesztőségi üléseken. De a cikkekkel és a művekkel való bíbelődés beépül az életükbe, és szerintem ettől ép marad a szellemük. „Addig se iszik!” – szokták mondani, de én ezt nem mondom, mert lehet, hogy iszik, vagy más tudatmódosítót szed, viszont az biztos, hogy addig sem politizál, vagy addig is olvas/néz/ír/gondolkodik. Igen, jobb esetben összerendezi a gondolatait, akár még az is lehet, hogy megváltoztatja az életét. A portálnál mi magunk tudjuk például létrehozni a magunk szabályait, ami bizony megváltoztatja a mi életünket, mert más, mint sok más szerkesztőség tagjaié. Mivel nem teszi be senki a sok pénzét, például szabadság van. Azt írunk, amit szeretnénk, nem mondja meg senki, hogy XY-ról csak jót, vagy semmit. A korlát csak a pénz, igen, és a szellemi teljesítőképesség. De ahogy a költő mondja, ahol szabadság van, ott szabadság van.

Nem akarom elképzelni, milyen ember lettem volna, ha nincs a Prae, majd a prae.hu művészeti portál és a PRAE.HU Kiadó. Így sem vagyok tisztább, jobb ember, viszont lehet, hogy fiatal maradtam, így még mindig készen állok a kalandra.


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés