Kisgyerekként egy alkalommal nagyon meglepődtem a templomban, amikor az Üdvözlégy Máriát imádkozta a nép: korábban mindig azt mondtuk Máriára, hogy „malaszttal teljes”, onnantól fogva „kegyelemmel teljes” lett. Mivel a nyelv folyamatosan változik, mesélte papunk, az imákat is meg kell néha újítani. A malaszt szót már nem használjuk, a tömegek nem tudják, mit jelent, legtöbben csak úgy mondják. (Pedig a Halotti beszéd elején már szerepelt: „menyi milostben terumteve eleve miv isemucut adamut.”) Ugyanígy a Bibliát is újrafordítják 50-100 évenként. Nyilatkozataik alapján a fordítók tisztelik leginkább elődeik munkáját, s néha el-elrejtenek egy-egy sort a régiből az újban. Például azért, mert vannak olyan állandósult kifejezések, melyek az élő magyar kultúra részét képezik, így nem is avulnak el.

Nádasdy Ádám Shakespeare Hamletje és a Vízkeresztje után most az Isteni színjátékot fordította újra. Dantétól. Olyan előd után, mint Babits Mihály, Arany János vagy Angyal János. Óriási munka, rengeteg jegyzettel, melyeket úgy adnak közzé, hogy nem zavarja az olvasást. Nádasdy is megtartott egy sort: „Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel” – olvasható a Pokol kapuján Angyal János fordításában a 19. század végéről, amit annak idején Babits is átvett tőle. (Mondhatjuk tehát, némi humorral, hogy a gimnáziumi osztálytermek ajtaja fölött továbbra is az aktuális Dante-műből vett felirat látható.)

Nádasdy fordításában az újdonságot leginkább abban láthatjuk, hogy élénken ömlő friss, mai szöveg, amin örömmel fut a művelt olvasó szeme. Az ölelkező rímeket (tercinákat) feláldozta a tartalom jobb átadása kedvéért, és sok alcímmel dolgozik, melyek tipográfiailag elkülönülnek a versszövegtől, de nagyon megkönnyítik az olvasást. Ez a szándék megfelel Dante elveinek is, hiszen a középkori szerző nem latinul, hanem a nép nyelvén írta meg nagy művét, hogy mindenki megérthesse.

Amivel még barátkozni kell egy jó ideig, azok a kezdősorok. Arany János megoldása része az életről való gondolkodásunknak, Nádasdy viszont talán azt akarta, hogy az egész mű legyen része ugyanannak a gondolkodásnak. Az idő igaz, s eldönti, ami nem az.

Dante Alighieri: Isteni színjáték, Nádasdy Ádám fordításában, Magvető, 2016

(A könyvajánló az Orvosok című magazin számára készült írás átdolgozott változata)

A szerző portréját Bach Máté készítette