Igen, egy interneten található, 1900 és 1990 közt keletkezett, óriási mennyiségű fotót tartalmazó honlap nevéről kapta Rakovszky Zsuzsa verseskötete a címét. Ez az az időszak, melynek tárgykultúrájára (enteriőrök, divat, etc) és az általuk megidézett hangulatra egy felnőtt embernek ma még rálátása lehet úgy, hogy személyesen köze van hozzájuk – a korszak elejére természetesen felmenőkön keresztül. („A furcsa az, hogy mindent ismerek” – olvasható a Négy évtized című versben.)

Az egyedi fotókon keresztül a közös idő múlását tapasztaljuk meg, Rakovszky versei, képleírásai ezt az értelmezést erősítik. Az eltűnt idő keresése során látjuk meg, hogy minden ember egy adott tér-idő koordinátában él, s „ráteszi” „erre-arra”, hozzá hasonló mulandóra a szívét (Sakkozó katonák). Lapozva a múlt fotóit, az adott időben élő emberek közössége számára a tét az, hogyan rendezi be a jelent ez a közösség, milyen közös ízlést, divatvilágot alakít ki. Mert ki akar majdan olyan mondatot olvasni, mondjuk legszebb éveiről, mint a címkék: lakótelep, filmklub, reménytelenség című versben: „Ez a kényelmes kétségbeesés / és ízetlen öröm évtizede.”

A kötet két ciklusra oszlik, s a második „személyesebb” verseket tartalmaz, de ez a személyesség nem azt jelenti, hogy a költő életébe belesnénk, hanem azt, hogy nem annyira a történelembe vetett beszélőt olvasunk, sokkal inkább egyéni kérdésfelvetések jellemzik. „Egy angyal jött, és szólt: »Ez itt a menny. / Vagy a pokol. Különben egyre megy. / Ahol a lényeg többé nincs jelen, / a szavak semmit nem jelentenek.”

Rakovszky Zsuzsa: Fortepan. Magvető, 2015

(A könyvajánló az Orvosok című magazin számára készült írás átdolgozott változata)