Megnéztük Szálinger Balázs A tiszta méz című darabját; mit mondjak, nem rózsaszín álom. (A legviccesebb jelenetek a közönség soraiban zajlottak:) Egy szeméthegy tetején található város apokalipszise. Kudarcos szerelemtörténetek.

A dramaturgiai kapocs a jelenetek közt a Papa, aki egy rögeszmébe szerelmes. Ő él túl mindenkit, mivel az ő szíve zárt. (Valamiért mindig Sinkó László Thomas Bernhard-figurája jutott eszembe.)

Persze a szerelem is látszatnak bizonyul, mivel mindegyik szereplő saját maga foglya, egyik sem a másik emberre kíváncsi. (Kilóg ebből a rendből kissé a Férj és a Feleség története, akik viszont épp a Papával szemben tehetetlenek.)

Valamiért eszembe jutott egy istentelen olvasat is, mely szerint a szeméthegy a lelkünk, és csak egy monomániás őrült hang képes túlélni a szerelem helyett az önzésbe záruló életet.