Elsőkönyves szerzőnek lenni mindenkinek más. Azután, hogy kedden bemutatták A parazitát (köszönet Péczely Dórának, Barta Bandinak, Márton Lászlónak és Mészáros Marcinak), úgy érzem, a mostani munkák mennyisége tompítja a korabeli munka beérett gyümölcse miatt érezhető örömöt. Könnyedséget. Felhőtlen boldogságot. (Már ha az örömöt, a könnyedséget és a boldogságot lehet tompítani…) Rezignált kíváncsiság van, ez meghatározó.

Áttérve vidámabb témára: első könyvek. Nagy port ver fel mostanában Spiegelmann Laura kötete. Laura elég érdekesen futott be, talán először a Prae-ben közölt, és/majd a Műútban és az Árgusban. Szóval gyorsan befutott. Érdekes tehát, hogy az anyagilag is erős, kanonizált helyek (ÉS, Holmi, Jelenkor, Kortárs, Alföld, 2000) helyett egy fiatalosabb közeget választott. Jó, és talán a honi irodalmi élet nyitottságára mégis rámutat, hogy egy „nagy” kiadónál, a Magvetőnél jelent meg a kötete.

Nekem kitüntetetten fontos állomás volt a Prae-ben, hogy a 2007/2-es számban, a biológiai sci-fiben együtt jelent meg három (női?:))) szöveg:
Óváry Emma (akkor még így írta a nevét): Könnyűbóvárok és ebihalak
Spiegelmann Laura: Belépő
Csobánka Zsuzsa: Geci a pina

Azért is érdekes, mert mindhárom szöveg és szerző a kiszolgáltatott női identitást mutatja fel, mindhárman úgy, hogy sokszor a szexualitás felől közelítenek, és mindhárman kiszámíthatatlan szöveget írnak. Úgy értem, hogy nem jól bevált klisékkel játszanak, ami az írástechnikát illeti. (Mert egyébként a kliséktől egyikük sem fél: sőt, erényük hogy kezelni tudják őket, persze lebontva azokat.) Kihasználva a blog nyújtotta lehetőséget, elmondom, hogy a karcosabb Laura nemet mondott kiadói ajánlatunkra, míg a cizelláltabb nyelven megszólaló Emma Ovary elfogadta. Így megjelenik hamarost Emma Ovary könyve is. Érdekes lesz összeolvasni őket. (Csobánka Zsuzsa, ha jól tudom, nem fordult agresszívan ebbe az irányba, így nem írt hasonló provokatív szöveget önálló kötetnyi mennyiségben. Ha mégis, szóljon:)