Könyvben több van, sajnos. Filmben is tudnám bővíteni a sort. Most egyelőre csak ennyi az éves bemutatókból. Nagyon szerettem volna megnézni, de 2024-ben kimaradt.

Smoke Sauna Sisterhood (2023-as, de 2024-ben jött Magyarországra) – azt várom tőle, hogy hús-vér emberektől nyugodtan hallgathatok olyan történeteket, amelyeket nem filtereztek rommá.

Érdekvédelmi terület (2023-as, de 2024-ben jött Magyarországra) – nem tudom elszánni magam arra, hogy szembesüljek vele, várom az idegállapotot hozzá, azaz készülök rá, most már elég hosszasan.

Lefkovicsék gyászolnak – azt hiszem, jó lesz, bármikor, ha belefutok.

Kék Pelikan – bár rühellem a retrót, a szabadságvágy térben és időben ritkán kapcsolódik ilyen szépen össze a piti bűnnel és a siker miatt érzett buta örömmel – valamint a történelemmel, mert ehhez kellett a rendszerváltás is.

Futni mentem – Divinyi Réka és Herendi Gábor alkotói alkata számára ajándék ez a film, egyébként hiányzik a könnyed humoruk, meg egyébként is, szeretek futni.

Parthenopé - Nápoly szépe – egyelőre azt gondolom, hogy az én szívem is tele van giccsel, ami leginkább a délolasz világra nyitott.

Az idén megnézettek közt volt Láng Orsolya Kövek című kisjátékfilmje 2012-ből, amit Kolozsváron a Planetáriumban láttunk egy olyan esten, amelyen csak az ő rövidfilmjeit vetítették. Egy ideje foglalkoztat, hogy idős nők hogyan viszonyulnak az élet és a halál dolgaihoz. Ebben a filmben is felsejlik, mennyi minden lehet egy történés hátterében, a múltbéli terhek lerakhatatlanságának tragédiája. De itt már azt látjuk, hogy az egyik nem bírja ezeket a terheket, és bár a másik bár látja, nem tud segíteni neki. Érdemes hozzáolvasni pl. a szerző adaptáció című versét.