A 19-20. század fordulóján élt lengyelországi zsidó család története rendelkezik a családtörténetek azon erényével, hogy a sok hiteles figura életének alakulásával összevetve saját egyéni életünket relativizálni tudjuk, viszont megkapjuk a végén, amit sajnálatos módon a történelemből (és Kertész Imrétől) ismerünk: a személyes próbálkozás hiábavaló lehet, ha nemigen vannak személyes sorsok.

Singer nem feltételez egy közös dicső múltat, melyben megbonthatatlan az egység vallás, nép és egyéni siker közt. A zsidóságot rétegzettnek mutatja be, a kivételes egyéniségű Mesulám rabbival, a Moszkátok ősatyjával. Őrületes gazdagság övezi, és a leendő örökösök civakodása is ehhez mérhető. Semmi megnyugvás, semmi béke – mindig csak a küzdelem, a harc, családon kívül és azon belül is. Sokat elmond az erkölcsökről az első mondat „Második feleségének halála után öt évvel Reb Mesulám Moszkát harmadszor is megnősült.” A harmadik feleség elsősorban azt hivatott felmutatni, hogy még mindig Mesulám az úr, akinek vagyona mindenkit képes (látszólagos) együttműködésre bírni.

A rengeteg egyéni út a családon belül meglepően sokszor találkozik a tipikus zsidó életlehetőségekkel. Mintha Singer a zsidóság mint kisebbség előtt álló utakat járná be könyve alakjaival.

Az identitás megerősítése egy lehetőség, amihez jelen esetben a vallási jelleg eluralkodása is jellemez, erre jó példa a haszidizmus, amit részletgazdagon mutat be Singer. Rengeteg konfliktusuk van a haszidoknak azokkal, akik a valláson kívül akarnak élni, vagy akik a helyi közösséget akarják elhagyni.

Rögtön itt is van a másik nagy út, a kivándorlásé, melynek fő célterülete az USA. A szülőföldre visszatérve az oda távozott fiatalabb embereknek már mindig hiányzik az amerikai szabadság, nem értik a Lengyelországban maradottak maradiságát – míg az idősebbek nosztalgiával térnek vissza ifjúságuk meghitt helyszíneire.

Ismerős lehet az asszimiláció útja is, melynek során a vallását is megváltoztatja az ember, esetleg kereszténnyel házasodik, és maga is kitér – általában mind a saját, mind párja szüleinek legnagyobb megrökönyödésére, akik utálatuk, megbélyegzettségük miatt bűnösnek kiáltják ki az ifjú párt.

A cionizmus szintén emigrációs irány, de a saját ország kialakítása másképp nem egyszerű, s mint meg is kérdezik egy ponton a könyvben: miért engednék a világot kormányzó országok ennek a létét. Ferdén néznek rájuk a vallásos és az asszimilálódni kívánó zsidók is, megkérdezve, vajon miért is kevés az a sok lehetőség, ami helyben van.

Van még a zsidó öngyűlölet útja is, ami többiek tekintetében semmiképp sem közösségi lehetőség, s amúgy is az önmegsemmisítés felé vezet.

Felmerül mindezek mellett finoman, és a családon belül csak alig megjelenítve a politikai szerepvállalás lehetősége.

A könyv lapjain sokak próbálnak meg általános érvényű gondolatokat megfogalmazni a saját életükből kiindulva. Milyen ismerős… De mint Hertz Janovár, az egyik leginkább filozofikus szereplő mondja, a zsidóság elveszítette a „kezdeményezés lehetőségét”. Azaz nem tudja irányítani saját sorsát az Európában, sőt, a Földön teljességgel szétszórt nép. A regény utolsó mondatait is Hertz Janovár szájába adja Singer: „A Messiás hamarosan eljön. A halál a Messiás. Ez a teljes igazság.”

Isaac Bashevis Singer: A Moszkát család, Fordította: Turczi István, Palatinus, Budapest, 2011. A regényt Singer jiddisül írta 1944-45-ben, bátyja halála után, az Amerikai Egyesült Államokban, angolul 1950-ben jelent meg.

Fotó: Isaac Bashevis Singer feleségével, Almával, Nobel-díj, 1978 - Vintage Press Photo