Bajban van a magyar irodalmi nyilvánosság legjelentősebb lapja, az Élet és Irodalom. Anyagi bajban. Ez jelentheti azt, hogy csak nem figyelünk oda eléggé a lényeges dolgainkra, emiatt nem vesszük elegen (pedig ezt vásároljuk legtöbben), nem fizetünk rá elő elegen. De az is lehet, hogy az irodalomkedvelők száma annyira lecsökkent Magyarországon, hogy már nem tudnak eltartani egy hetilapot. Most hamarosan kiderülhet, melyik állítás az igaz.

Ha bajban van az a hely, ami az irodalmi élet elsődleges mediális színtere, akkor mi vagyunk bajban, akiknek lételeme az irodalom, mert nélküle szétszórtabb, magányosabb életet fogunk élni, sokkal kevesebb figyelmet tanúsítva mások iránt, sokkal kevésbé érezve mások figyelmét irántunk.

Mondják, hogy sok gond van vele, hogy minek politizál, miért nem közli ezt meg azt – de velem sincs minden rendben, ez az igazság. Miért nem vagyok olyan mint ez vagy az, emez vagy amaz. Az értékem az, néhány embernek, hogy vagyok – így van ezzel az Élet és Irodalom is.

Ez az a lap, melynek olvasóközönségét leginkább kennerek és liebhaberek teszik ki, ráadásul sokfélék ők, a mindennapi beszélgetések, utalások során legalábbis ez derül ki számomra.

Ebben a lapban olvasható a legtöbb olyan szerző, akinek a könyveit szeretem kézbe venni, itt látható pályájuk alakulása. Nem véletlen, hogy az általam ismert fiatalok is arra törekednek, hogy itt jelenjenek meg.

Ebben a lapban olvasható a legtöbb, ma megjelenő könyvről szóló kritika, tájékozódni pedig nem csak a saját orrunk szerint szoktunk, orientálnak így vagy úgy ezek a szövegek is.

Itt kicsit nyitottak a színházra, képzőművészetre és a zenére is – Pintér Tibor zeneesztéta szerzőnk ide írta hosszú ideig zenei kritikáit.

Ez az az újság, ahol első könyvemről recenziót közölt Károlyi Csaba rovatvezetőként, ahol, miután ismét írni kezdtem, a nem éppen cukiságáról híres Csuhai Istvánnak küldtem el szinte először a verseimet (meg is kaptam a magamét, de kiválasztott pár közölhetőt).

Amint megtudtam, hogy bajban van az ÉS, előfizettem rá, az online változatra (igen, korábban nem tettem meg ezt a lényeges lépést, csak impulzusvásároltam) – és a legfontosabb számokat majd továbbra is megveszem papíron. Itt lehet előfizetni rá.

Fotó: Jófogás :)