2021. 09. 18.
Egy kép margójára
Muri no muri, Palojtay János,
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Egy kép margójára

Péntek este a Muri no muri trió játszott a Kis Présházban. Czitrom Ádám gitáron, Ajtai Péter nagybőgőn és Szabó Sipos Ágoston dobon. Szétfeszítették a kis tereinket, de ez nem látszik azon a képen, amit Bart Dani lőtt róluk és rólam.

Bár zenészként megfellebbezhetetlenül jók, a Présházban elfogadták, hogy néha elsettenkedek köztük, hogy felszolgáljak egy-egy italt, és ezt is harmonikusan tudtuk csinálni velük. A tér inkább meghitté tette a koncertet. Voltak, akik az ajtó előttről élvezték, bekukucskálva, befülelve, mások viszont telibe kapták, olyan volt, Bart szavaival élve, mintha egy normális Budapesten lennénk.

Az utolsó húsz percre bent maradtam a pult mögött. Aczél György és egy hentes keveréke, mondja Bart, én a világosban, a zenészek kissé árnyékban, és azt hiszem, bár jól hangzik, ebben nincs igaza, mert semmi hatalmam, még magam fölött sincs, főleg az utolsó számnál (az éjszaka későbbi részein több alkalommal). A koncert végét követően Szabó Sipos Ágoston fia, Gazsi is dobolt és cinezett egy kicsit, elsimítva a nem létező ráncainkat.

Külön öröm volt számomra, hogy a kinti beszélgetések során személyesen megismertem Palojtay Jánost. Nem fedtem fel, hogy tisztelője vagyok: egyszer, talán egy éve Fejérvári Zoltán (vagy Rados Ferenc?) helyett, ha jól emlékszem, beugróként (!) szerepelt egy koncerten, amit a rádió közvetített, én kocsiban hallgattam a Bartókon, és félre kellett húzódnom az út szélére, annyira meglepett a koncentráltságával, a billentésekkel, hogy nem tudtam a vezetésre figyelni. Meséltem is utána Ajtai Péternek a következő szerkesztőségi ülésen (ő a zenei rovatvezetőnk is a prae.hu művészeti portálnál), hogy mi történt, mire ő vigyorogva mondta, barátja, Palojtay bizony nagyon jó zongoraművész. Mivel főleg az irodalommal, szerkesztéssel, a kiadóval és az informatikai munkák szervezésével vagyok elfoglalva, nincs időm pontosan nyomon követni a legújabb generációt, de esetében ezt meg kell próbálnom. Tegnap ráadásul az is kiderült, hogy nyelvi megfogalmazásaiban is precíz, amennyire erre rálátni lehetett, hibáit ismerő, barátok közt rémesen szórakoztató alak. Nem zárom ki, hogy zseni, ezt még meg kell vizsgálni koncerteken, de a neten fellelhető felvételek ebbe az irányba mutatnak.

Ha ti pedig valahol látjátok, hogy Muri no muri, vagy bárhol Czitrom Ádám gitáron, Ajtai Péter nagybőgőn és Szabó Sipos Ágoston dobon játszik, kukkantsatok be, játékosak, zenélni is tudnak, sámánosan-indiánosan el fognak varázsolni.

Kis Présház, Muri no muri, fotó: Bart Dániel


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés