2017. 10. 27.
Csínyek és évek
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Csínyek és évek

Munkában gazdag és hosszú életet ír le a matematikus Obádovics J. Gyula idén megjelent önéletrajzi kötetében. Állhatatos tevékenykedés – nos, ez a párlat nem árthat meg egy nemzedéknek sem. És mást is találunk a könyvben: egy bunyevác családi kört a 20. század elejéről, a Baja környéki kisvárosi-falusi helyszíneket a gyerekkorban, a 2. Világháború érzelmi-hatalmi viszonylatait nagyobb kamaszkorban, majd az azt következő újjáépítés nehézségeit a fiatal felnőttkorban, tehát különböző világok érzékletes megidézését egy fiú/férfi főszereplővel.

Szerencsére aprólékosan elidőz a szerző a gyerekkor és az ifjúkor éveinél, cselekményeinél – ezek a ma olvasója számára a legkevésbé nevezhetők tipikusnak, így erős egyéni színt visznek az írásba. A gyerekkor a végtelen élmények tára, mindenről minden eszébe juthat az embernek, főleg egy olyan nagy családban, melyben senki sem azt nézi, mennyit segített a másiknak, és emiatt mennyit kell „visszasegíteni”. Úgyhogy Obádovics J. Gyula bele is szeret a mezőgazdasági munkába. Élete aztán szép példa arra, hogy mennyire kacskaringósan alakul minden, mennyire esetlegesek lehetnek a vágyaink, ha utólag visszatekintünk. Alapvetően mezőgazdasággal szeretett volna foglalkozni, a tanulás mellett mindig állatokkal és a földeken végzett munkára vágyott. Aztán a matematika irányát választotta, hogy demokratikus szemléletével generációkat tanítson, és a számítástechnika oktatásának is utat törjön.

Nem mutatom be a teljes kötetet. A fiatalkor és a politika beszüremkedésén túli világot leginkább az egyetemi intrikákra kíváncsiak, valamint a számítástechnika honi terjedésének résztvevői, szerelmesei fogják élvezni. A következőkben csak két résszel foglalkozom.

Mindenkinek az életében fontos lesz a pillanat, amikor fény derül a nemiségére, csak kevesen mernek visszaemlékezni erre, pedig igazán üdítő tud lenni. Szerzőnk tizenhárom évesen nyáron közeli rokonoknál volt, ahol a férj egy nagyobb uradalom intézőjeként állt munkában. Nyári munkára szerződtetett summások közé tévedve tetves lett, ráadásul bolhák is pattogtak rajta. Nagynénje és lányunokatestvére keményen megmosdatták, s bekenték a csípéseket egy kénes szagú kenőccsel. Mint írja, „szégyenkeztem, de nem a tetvek és a bolhák miatt, hanem mert tizenhárom éves koromban engem meztelenül lány még nem látott, és a kenőcs kenegetése visszatarthatatlanul dárdás vitézzé változtatott” (69. o.)

Az ötvenes évek elején, pontosan 1952 júniusában évfolyamtársát, barátját keresi fel Miskolcon, aki bemutatta a kollégáknak, „megmutatta a Dudujka-völgy egyetlen tanulmányi épületét, mely szögesdrótkerítéssel volt körülvéve. A kerítésen tyúklétraszerű faalkotmányon megyünk át. Furcsán éreztem magam, amikor néhány, munkát végző, nyúzott arcú, rabruhás embert kellett kikerülni. Az egyiptomi piramisépítő rabszolgák jutottak eszembe. Feri barátom elmondta, hogy internáltak is építik az egyetemet, van köztük mérnök, orvos, művész, név szerint Cziffra Györgyöt is említette, aki már akkor világhírű zongorista volt.” (170. o.) Arról a kérdésről, hogy miképp lehet ilyen látványt elviselni, nem beszél a szerző. Az ezt megelőző lapokon azonban van minden, ami érdekes megvilágításba helyezi a szerző-főszereplőt. Folyamatosan több munkahelyen is dolgozva elég jól keres, s így havonta ezer forintot küld édesapjának, amiből az a piacon meg tudja vásárolni a padláslesöprést elkerülendő a kötelező beszolgáltatást. Továbbá megtudjuk, hogy egy humoros műsoruk, melyben teljesen bolondnak tetteti magát egy tanár kollégával, a szomszédos ideggondozó betegei közül az udvaron tartózkodók „zendülésjellegű ujjongást” váltott ki.

Bár a könyv egy józan életpályát követ végig, néha felsejlik az a rengeteg emberi és társadalmi tragédia, rosszindulat és gonoszság, ami miatt nem csak móka és kacagás lehetett a szerző számára az elmúlt 90 esztendő.

(Obádovics J. Gyula: Életem. Hiszek a végtelenben. Scolar, 2017.)

Ps.: a könyv szerzője tavaly még a mi pár szőlőtőkénket és gyümölcsfáinkat is permetezte, tehát elfogultság nélkül állíthatom, hogy valóban szereti a mezőgazdasági munkát. Matematikai tevékenységét nem tudom megítélni.


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés