Balogh Endre
2009. 05. 06.
Sem emlék, sem varázslat - újragondolva
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):

Tegnap, Radnóti Miklós 100. születésnapjára a közismerten nagyszabású Wilhelm Droste nagyszabású programot szervezett a Goethe Intézetbe, sajnos a hideg közbeszólt, és nem lehetett befejezni. Mintegy 20-30 felovlasó, zenész mondott-énekelt Radtnótit. A fagyos szelek miatt nem kerülhetett sor mindenkire, így én sem mondhattam el saját hangon a saját magam által meghúzott Radnóti-verset.

Néhányan blaszfémiának gondolhatják, de remélem, ők is átgondolják, mi lehet az oka a sorok meghúzásának. A piros a beleírás (csak vesszők), a kék a kihúzott szöveg.

Radnóti Miklós
Sem emlék, sem varázslat

Eddig úgy ült a szívemen a sok, rejtett harag,
mint alma magházában a sok négerbarna mag,
és tudtam, hogy egy angyal kísér, kezében kard van,
mögöttem jár, vigyáz rám, s megvéd, ha kell, a bajban.
De aki egyszer egy vad hajnalon arra ébred,
hogy minden összeomlott, s elindul, mint kisértet,
kis holmiját elhagyja, s jóformán meztelen,
annak szép, könnyűléptű szívében megterem
az érett s tünődő kevésszavú alázat,
az másról szól, ha lázad, nem önnön érdekéről,
az már egy messzefénylő szabad jövő felé tör.


Semmim se volt, s nem is lesz immár sosem nekem,
merengj el hát egy percre e gazdag életen;
szivemben nincs harag már, bosszú nem érdekel,
a világ újraépül, - s bár tiltják énekem,
az új falak tövében felhangzik majd szavam;
magasban élem át mindazt, mi hátravan,
nem nézek vissza többé, s tudom, nem véd meg engem
sem emlék sem varázslat, - baljós a menny felettem;
ha megpillantasz, barátom, fordulj el és legyints.
Hol azelőtt az angyal állt a karddal, -
talán most senki nincs.

1944. április 30.
 


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés