Már legalább fél éve nézem meg szinte hetente az alábbi felvételeket. Rameau-tól szereztem őket, Mátrai Dini mutatta, William Christie és a Les Arts Florissants cucca. Olyan egyedien jó, mintha a Holt lelkek tánca lenne Gluktől. (Csak a nagytotálban megjelenő ízléstelen színpadot feledhetném!!!)
De ha igzán a könnyeimet akarom csorgatni, mivel ez a felvétel azt bizonítja, hogy munkával érnek el emberek dicsőséget, akkor ez:
Nos, ez egy fantasztikusan laza, a tánc és a zene kompakt módon egyesülnek benne. És Patricia Petibon, az énekes!!! Semmi erőltetettség, mégis, mindent tud arról, ami nekem fontos.
És akkor jön a ... a ... nos, nem a Tenkes kapitánya. (Akit szintén szeretek.) Ekkor jön egy új sztár. Szóval, miután mindent meghallgattam, akkor átmegyek az érzelmektől a ráció magaslatára. Igen. De úgy, hogy Magali Leger énekel, szóval azért maradnak érzelmek is. A rációt meg beleviszi ezerrel Marc Minkowski. Be bizony.