2014. 04. 12.
Márquez és a dohányzás
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Ez nem az én történetem, de közösséget érzek vele.

"Több mint húsz év múlva is cigarettáztam, amikor már nős és kétgyerekes családapa voltam. Egy orvos, aki megröntgenezett, rémülten mondta, hogy két-három év múlva nem tudok majd levegőt venni. Úgy megrémültem, hogy órákon át ültem, és semmit sem csináltam, mert cigarettázás nélkül se olvasni, se zenét hallgatni, se beszélgetni nem tudtam, se a barátaimmal, se az ellenségeimmel. Egy este, amikor egy véletlenül összeverődött társasággal vacsoráztunk Barcelonában, egy pszichiáter barátom azt magyarázta a társaság néhány tagjának, hogy a dohányzás az a káros szenvedély, amelyről talán a legnehezebb leszoktatni az embereket. Vettem a bátorságot, és megkérdeztem, hogy mi lehet ennek a legfőbb oka, és a válasza olyan egyszerű volt, hogy végigfutott a hátamon a hideg:
–Mert ha leszoknál a dohányzásról, az olyan lenne neked, mintha megölnél valakit, akit szeretsz.
Valósággal belém hasított a megvilágosodás. Sose jöttem rá, hogy miért, és nem is érdekelt, de elnyomtam a hamutartóban a frissen meggyújtott cigarettát, és többé az egész életemben egyetlenegyre sem gyújtottam rá, mind a mai napig, és nem bántam meg, de nem is sóvárogtam utána."

Gabriel García Márquez: Azért élek, hogy elmeséljem az életemet, Magvető, Budapest, 2003., 356. oldal

bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés