Jóval több mint remake: az evilági életérzés meghatározó elemeit adja: megszületne az, ami belőled van, és mindent, mindenkit legyilkolnak a közreműködők közül. Mit teszel ilyenkor? Vörösmartyval szólva nem hals meg, hanem küzdesz. (Ha ember vagy, és nem egy küzeni elfelejtett népcsoport tagja.)

Épp ezért hiába  vagyok Székely Csaba tisztelője, a következő mondataival vitába szállok - magamban:

"Ami Tarantinót illeti, ő inkább egy popkultúra-kullancs. Évek óta nem tesz egyebet, mint „tiszteleg”: a Jackie Brownnal a blaxploitation-, a Kill Bill-lel a kung-fu-, a Halálbiztossal pedig az autósüldözős grindhouse-filmek előtt. Gyengécske alkotásokat készít olyan műfajfilmek hátán, amelyek nem kis mértékben attól jók, hogy gyengék." Csaba teljes cikke itt olvasható