Megnéztük A tetovált lány című filmet (jó kis iparosmunka). Fél fülemet be kellett fognom a film egyharmada alatt. De nem a zene vagy a hangerő miatt. Hanem azért, mert egyszer csak megjelent egy vaddisznó, és elkezdett rohadtul zörögve csámcsogni. Eleve késett a csajával, majd mellém ült, és csak Beára való tekintettel nem ültem át egy másik székre.  Az más, amikor otthon leül valaki és úgy eszik, ahogy tud, azt iszik, ami van, miközben nézi a meccset...

 Is.

Itt a 'pussy natural energy' ital. Természetesen energia. Kár, hogy  ilyen fallikus flakonban kell árulni.

 

Leleplezett a Magyar Demokrata.  Így hát bevallom. Nem tagadhatok. Volt egy titkos, igazi életem. Már nem lehet, már nincs. Így már nem. A művészet veszélyes. A nevem Braun volt. Hasonlít Bondra. De nem csak ezért. Távoli felmenőm közt vannak Braunok (németkéri svábok), miattuk választottam, elismerem, bevallom, csak a körmömet ne. Sokat hezitáltam, amatőr szokás, a Rodenbücher – Piroskönyves – néven is, de az nagyon komcsinak hatott. Lehettem...

 

 

 

Már legalább fél éve nézem meg szinte hetente az alábbi felvételeket. Rameau-tól szereztem őket, Mátrai Dini mutatta,  William Christie és a Les Arts Florissants cucca. Olyan egyedien jó, mintha a Holt lelkek tánca lenne Gluktől. (Csak a nagytotálban megjelenő ízléstelen színpadot feledhetném!!!) De ha igzán a könnyeimet akarom csorgatni, mivel ez a felvétel azt bizonítja, hogy munkával érnek el emberek dicsőséget, akkor ez: Nos, ez...